Pesterzsébeti képcsarnok – képeslapok, fotográfiák Pesterzsébetről

szerző: D. Udvary Ildikó, művészettörténész, múzeumigazgató
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: print

A városokat, műemlékeket, épületeket, utcákat megörökítő képeslapok történeti szempontból különleges jelentőséggel bírnak, mivel gyakorta egyetlen dokumentumai egy-egy időközben megsemmisült emléknek. Gondoljunk itt a világháború okozta pusztításokra, vagy akár a fejlődés nevében történt szanálásokra. A helyi vonatkozású – mára már szinte teljesen megszűnt -képes levelezőlapok emellett fontos szerepet játszhattak a lokálpatriotizmus megőrzésében és kialakításában is.

A Pesterzsébeti Múzeum gyűjteményében őrzött egyik legrégibb levelezőlap az 1880-as években készült, rajta a felirat: Üdvözlet Kossuthfalváról. Az üdvözlőlap elnevezés is a korabeli képeslapokon látható feliratokból eredeztethető: „Üdvözlet Erzsébetfalváról„  „Üdvözlet Pestszenterzsébetről” „Üdvözlet Pesterzsébetről”. A képeslapokra legtöbbször a település/kerület ismertebb épületei, elsősorban a Városháza és a Szent Erzsébet templom, a Kossuth Lajos utca és egyéb utcarészletek, iskolák kerültek. Birtokunkban van még a Duna partot és a Vásárcsarnokot megörökítő üdvözlőlapok néhány változata, az 1917-18-ban épült MÁV állomásról, a Nagy Győry István főjegyző házáról, valamint Pesterzsébet egyik legrégibb lakóházáról készült felvétel is. (A Ságvári Endre/ ma János  utcában álló házat 1970-ben bontották le.)

A városháza megépítésével vette kezdetét a környék folyamatos fejlődése és a kerület természetes centrumává alakulása. A városházáról jelentős mennyiségű egyedi fotó és hivatalos felvétel készült. Egy 1910-es képen még látható a HÉV szerelvénye az épület oldalánál. Kuriózumnak számít az 1931. március 29-i fotó, amelyen egy Zeppelin léghajó látható az önkormányzat épülete felett. Ennél komorabb emlék az 1944. április 3-i bombázás pusztítását megörökítő felvétel.

A „Kosuti” másik kiemelkedő épülete a régi piactér helyén Bánszky Mihály építőmester tervei alapján felépült Árpád-házi Szent Erzsébet főplébánia templom, amely a korszak templomépítészetét követve téglából készült neogótikus stílusban. Monumentalitása révén a városháza párjának tekinthető. E két épület jelöli ki a mai sétáló utca, azaz a kerület központjának két végpontját. Egy 1910-ben készült levelezőlapon látható a templom még Nagy Sándor freskói nélküli belső tere. A fejlődés egyik záloga a templomépítések mellett az iskolák létrehozása volt. Az 1909-ben felépült Erzsébetfalvi Állami Polgári Fiú- és Leányiskola ( 1920-tól már csak Polgári Leányiskola) épületét is megtalálhatjuk egy, az 1910-es években készült képeslapon. Sajnos a háború alatt – a városházához hasonlóan – ez az épület is elvesztette a tornyát, s szintén a városházához hasonlóan, azóta sem építették vissza. Őrizzük az első helyi katolikus templomról kiadott levelezőlapot is. Ez azért is becses emlék, mert a templomot az 1920-as években lebontották. Birtokunkban vannak az egykori Suda villa, a későbbi Pesterzsébeti Múzeum, ma Gaál Imre Galéria, valamint a Schröder ház és az Óváry Artur tervezte lakóház (Kossuth Lajos u. 18) elegáns épületéről készült felvételek is. Érdekes típusa a képes levelezőlapoknak az épületeket, utcarészleteket  járókelőkkel  kombináló zsáner jellegű változata. Ezeken általában egy-egy üzlethelység elé állítják az alkalmazottak büszke csoportját, vagy csupán a helyszínen járó-kelő embereket foglalják a képbe. Az Óváry Artur által tervezett lakóházak közül kiemelném az Alkotmány u. 41. szám alatti, 1931-ben épült villát, mely Kós Károly szellemiségével rokon. Óváry Artur tervezte a Damjanich utcai Szent Lajos római katolikus templomot is, amelynek neogótikus megoldása az itáliai és a spanyol előképeket idézi. A Pflum Mozi épületének külső és belső képei jogos nosztalgiát ébresztenek a múlt nagyszabású szórakozási lehetőségei iránt. Ma a kerület egyik építészeti büszkesége lehetne a zsinagóga, ha meggondolatlanul nem alakítják át, és teszik tönkre véglegesen építészeti karakterét. Szerencsére a múzeumban őrzött képes levelezőlap és más felvételek még eredeti monumentalitásában, szépségében mutatják az épületet. Az említett gazdag kollekció jelentős része folyamatosan látható kiállításainkon, kiadványainkban és internetes posztjainkban is.

A múzeum gyűjteményében őrzött régi üdvözlőlapok és fotográfiák nyomán Pesterzsébet sajátos története bontakozik ki a szemünk előtt, s bár nem teljes ez a „képcsarnok” az épületek, utcarészletek mögött minden bizonnyal felsejlik az ember is, aki mindezt létrehozta és el is pusztíthatja. Mindannyian részesei és felelősei vagyunk a jövő alakításának.