Az elpusztított épületek városa

szerző: Skaper Brigitta muzeológus
Share on facebook
Share on email
Share on print

Mint a napokban oly sok más fórumon is megemlékeztek róla, 75 évvel ezelőtt ért véget a II. világháború európai szakasza. Az öreg kontinens nagy része romokban állt, így Magyarország és Pestszenterzsébet is.

Budapestet 1944. április eleje és október vége között 21 légitámadás érte, amelyek az akkor megyei város épületeinek jelentős részét súlyosan megrongálták és több,  mint 300 halálos áldozatot követeltek. Az amerikai és brit támadásokat hamar felváltották a szovjet bombázások és a Budapest elfoglalására irányuló hadmozdulatok. November 3-án a szovjet tüzérség belövései miatt este a csepeli és pacsirtatelepi BHÉV vonal forgalmát beszüntették. November 10-én elrendelték ugyan Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc és Soroksár kiürítését, de 10 nap múlva hatálytalanították a kitelepítési rendeletet.

A Pesterzsébeti Múzeum irattárában fennmaradt az a kérvény, amelyet 1944. november 20-án Puranits József a pestszenterzsébeti tartós légoltalmi parancsnokságnak címzett. A következőkben ebből idézünk:

„Azon tiszteletteljes kéréssel fordulok a Parancsnok úrhoz, hogy részemre 5 nap szabadságot engedélyezni méltóztassék Baranya m. Németboly községben az alábbi indok alapján. Családomat az áprilisi bombatámadások után Németboly községben rokonaimhoz vittem, és ott két sertést is hizlaltattam, mivel most a községet kiürítik nagyon szeretném a családomat és az ott lévő élelmet hazaszállítani, mely út legalább 5 napig tart.”

1945. január 9 –én a visszavonuló német csapatok még felrobbantották a Gubacsi hidat, de ezen a napon a szovjet hadsereg bevonult Erzsébetre. A november óta eltelt mintegy két és fél hónap alatt is több százan vesztették életüket és számos további ház sérült meg.

A Népszava 1946. február 2 – i száma Erzsébetet „az elpusztított épületek városának” nevezte. Vészi Endre újságíró többek között Szabó József polgármesterrel is interjút készített. Ennek alapján a háború előtti 80 ezres lakosságszám 1945 elejére mintegy 30 ezer főre fogyatkozott, a riport időpontjában azonban ismét elérte a 70 ezret.  Ennek oka, hogy a bombázások miatt vidékre költözött/ költöztetett emberek nagy része visszatért. A beszámoló szerint a hadi események következtében elpusztult 618 műhely, 4490 lakás és 862 üzlethelyiség. Súlyosan megrongálódott/ romba dőlt 5637 épület és szinte az összes közintézmény tönkrement.

A zsurnaliszta azért igyekezett – a korszellem hatását is éreztetve – pozitívumokat keresni: „Az élet és a halál nagy küzdelmében végül mégis az élnivágyás győzedelmeskedik. 1945. január 9-én a fölszabadulás napján, az apokalipszis legszörnyűbb látványai közepette jelentkezett az első ifjú pár, dr. Forgó Györgyné anyakönyvi tisztviselőnő lakásán házasságkötés végett.”