Anya- és csecsemőgondozás a két világháború között
Az anya- és gyermekvédelem fontosságának felismerése és az országos ellátó-rendszer kiépítésének gondolata az első világháború időszakában bontakozott ki. Az országos anya- és csecsemővédő szervezet alakuló ülését Madzsar József és Bárczy István kezdeményezésére 1915. június 13-án tartották meg. Itt jelentették be az Országos Stefánia Szövetség megalakulását, melynek fővédnöke Stefánia hercegnő, első elnöke pedig Apponyi Albert, volt vallás- és közoktatási miniszter lett. A kezdetektől fogva két fő célkitűzése volt ennek a szervezetnek: az anya- és a gyermekvédelem, mellyel a csecsemőhalandóságot kívánták csökkenteni és a nemzetet gyarapítani. A magyar módszer a nemzetközi gyakorlattól eltérően nem korlátozódott a szociális problémákkal küzdő anyák megsegítésére és nem olyan intézményt kívánt felállítani, ahová az anyák fordulhattak tanácsadásért. Itthon a megfelelően kiképzett védőnők saját otthonukban keresték fel a családokat, az anyák bizalmába férkőztek és rávezették őket a szoptatásra és a gyerekek egészségben való felnevelésére. Le kellett küzdeniük a védőnőknek a nép körében uralkodó babonákat, tévhiteket és a bizalmatlanságot. Már a terhesség idejében felajánlották segítségüket. A szövetség két nagy területen fejtette ki tevékenységét: az egészségügyi szakmunkákban (például orvosok és védőnők működésében és tejkonyha, napközi, terhes- és szülőintézetek, anya- és csecsemőotthonok, csecsemő- és gyermekkórházak üzemeltetésében), valamint a helyi fiókszövetségek által végzett szociális munkákban.[1]
A Stefánia Szövetség szervezésében 1915 novemberében indult meg az első anya- és csecsemővédőnői tanfolyam. A jelentkezőktől ekkor még csak négy polgári iskolai osztályt kértek. Az okleveles védőnők a szövetség alkalmazottai lettek. 1916-tól kezdődött meg az országos hálózat kiépítése, a fiókszövetségek megszervezése. Ekkor még nem tartoztak a fiókszövetségek a Központi Iroda szervezetébe, hanem önállóan boldogultak.
1917-ben fontos lépés következett be a szövetség életében, ugyanis egy törvényrendelet állami feladattá nyilvánította az anya- és csecsemővédelmet és a Stefánia Szövetséget bízták meg ennek végrehajtásával, amelyet ekkor a Belügyminisztérium felügyelete alá rendeltek. A cél egy egész országra kiterjedő egészségvédelmi rendszer kiépítése volt. A magyarországi nagyarányú csecsemőhalálozás elleni küzdelem irányítására a szövetség igazgatósága 1917. március 29-i ülésén döntött az Anya- és Csecsemővédelmi Központi Intézet (később Zita Királyné Alapítványi Intézet) felállításáról, amely a fővárosban a Vas u. 10.-ben működött és mintagyermekkórházat, dajkaintézetet, bábaképzőt, védőnői és gondozónői továbbképző intézetet tartott fenn. A szövetséghez tartozott az Uránia tejkonyha is, ahol a mesterséges táplálásra szoruló és beteg csecsemők részére orvosi felügyelet és előírás alapján készítették el a különféle tejkészítményeket.[2]
Az erzsébetfalvai sajtóban először 1917-ben közöltek vezércikket a csecsemő- és gyermekvédelem fontosságáról a nemzet fennmaradásának érdekében. Az állam feladatának tekintették a háború borzalmai között felnövő, örömnélküli, sápadt, sovány gyermekek, legfőképpen a hadiárvák gondozását, a csecsemőhalandóság megállítását, az anyasági biztosítás bevezetését, a szociális és népegészségügyi szervezetek működtetését. Ugyanakkor ebben az időszakban még szó sincs konkrétan az erzsébetfalvai intézkedések szükségességéről, megszervezéséről.
„Az ember legmagasztosabb kötelességeihez tartozik az utána következő nemzedék jövőjének biztosítása. Fennmaradását, uralmi állását ezzel a biztosítással érheti el egy nemzet.
Azok után a rettenetes megpróbáltatások után pedig, melyek a népegészség oly nagy pusztításával jártak, legelemibb kötelessége mindenkinek összefogni és a jövőt alkotó mai gyermeknemzedék gondozására fordítani minden figyelmet.
Annál szükségesebb ez, mert a folyton fogyó népesség a gyöngülő, sápadt színű csemeték kertjével nem sok reményt nyújt a jövőre nézve. Már pedig azt üzeni a hadak útjáról a honvédek tábora, hogy csak erre a kertre fordítsuk figyelmünket, lelkünk minden fellángolása munkánk legjava őket szolgálja.
Ebben a szolgálatban rejlik a jövő boldogulás záloga. Állítsuk be fennmaradásunk érdekében a gyermekvédelmet kultúrfeladatnak, népegészségi és nevelési kérdésnek és ha van tér, ahol szociális szempontoknak kell érvényesülni, úgy ez bizonyára az.
Itt azután csakugyan nem lehet osztálytagozódást csinálni. A gyermek mindnyájunké és a munkás gyermeke a jövőnek távlatában ugyanolyan, sőt még nagyobb igényeket támaszt az állam szemében, mint bármely más jobbsorsú osztály gyermeke. Belőlük lesz a jövő állam és a ma csak szolgája lehet a holnapnak.
Ma még olyan nagy a gyermeknyomor, hogy nem is bánat és szomorúság, hanem a szégyen érzete foghatja el az embert, ha látja a gyermekrendelőkben a vézna testű és lerongyolt gyermekeket, akik se sírni, sem mosolyogni nem tudnak. Öröm nélkül élik le életüket.
A háború alatt még azt a legszükségesebb táplálékot is nélkülözik, melyből életerejüket meríthetnék. A háború összes borzalmai között a legnagyobbak közé tartoznak azok a bajok, melyeket a háború a gyerekekre gyakorolt. Ahhoz, hogy némileg is enyhítsünk ezeken a sivárságokon, további hatalmas munkára lesz szükség.
A gyermekvédelem állami pillérei elég jól meg vannak alapozva és ha az építkezés alatt nem zúdított volna a háború olyan nagy terheket az állami gépezetre és meg lett volna mindenütt a kellő belátás ezeknek az ügyeknek a nagy fontossága iránt, úgy jobban be lehetett volna fejezni a megkezdett munkát. (…)
A Stefánia Szövetség a védőnői szervezet országos kiépítésével lát el nagy feladatot. Az egészséges lakás, a jól szellőztetett, a tisztaság követelményeire való oktatást, az anyák oktatását s egyúttal a csecsemőhalandóság megakasztását is programjába vette. Ezek a védőnők a nép körében terjesztik áldásos működésüket. E higienikus felvilágosítás és a csecsemővédelemre való felügyelet a bajok megelőzésére szolgál.” [3]
Az 1918-as trianoni határmódosítások megzavarták a szervezet működését, mert a már kiépített erdélyi, délvidéki, felvidéki intézményei és a személyzet nagy része is külföldre került az elcsatolt területekkel. 1920-ban a magyarországi Holland Misszió támogatásával tejkonyhát és rendelőintézetet hoztak létre Budapesten. Újraindult a fiókszövetségek létrehozása és a védőnőképzés is.[4]
Erzsébetfalva nagyközség 1920-ban kapcsolódott be az országos programba, de ekkor még csak két védőnőt képeztettek ki, hogy a csecsemővédelmet ellássák a településen. Fizetésük havi 800-800 korona volt.[5] Az ekkor még mindig csak fél éves tanfolyamot a Stefánia Szövetség központjában lehetett elvégezni, a Vas utca 8-ban.
Az Amerikai Vöröskereszt segítségével 1921-ben 56 Anya- és Csecsemővédő Intézetet állítottak fel országszerte. Ennek a kezdeményezésnek keretében 1921 decemberében megnyitották az első erzsébetfalvai Anya- és Csecsemővédő Intézetet a Posta utcai óvodában. Az intézmény az USA Vöröskeresztes programja alapján működött, de induláskor csak fél évre elegendő pénzügyi fedezetet tudtak hozzá biztosítani.
„A nagy vihar, mely végig söpört hazánkon, elvégezte romboló munkáját, elpihent. A romokon új életnek kell kezdődnie, meg kell indulni az alkotó, a termelőmunkának. Hogy ez megtörténhessen, elsősorban az szükséges, hogy a szenvedélyek a lelkekben lecsillapodjanak és a szeretetnek, a kiengesztelődésnek adjanak helyet.
Községünkben, ha lassan is, de biztosan e cél felé törekszik mindenki osztálykülönbség nélkül, azért remélhetjük, hogy az újraépítés munkáját semmi féle zavaró esemény megakadályozni nem fogja.
Az alkotómunka az anya és csecsemővédő intézet felállításával kezdődik meg. Kell-e ezen intézménynek nagy jelentőségét méltatni nálunk, ahol oly nagy a gyermekhalandóság, oly nagy a nyomor.
Az intézet az Amerikai Vörös Kereszt gyermekjóléti programja szerint fog működni. Ezen egylet gondoskodik 1922. június 30-áig az intézet fenntartásáról, azután pedig azok a társadalmi szervezetek, a melyek az akció megszervezésében együtt működtek. Hogy ezen intézet azután is fennmaradhasson és eredményes munkát végezhessen, községünkben már most kell gondoskodni azon eszközök előteremtéséről, melyek az intézmény fennmaradását biztosítják. A társadalmi osztályok együttműködésére van szükség, hogy ezen szociális intézmény fennállhasson, vállalt kötelességét teljesíthesse.
Reméljük, hogy ez sikerülni is fog és ez intézmény lesz, amelynek kebelében felekezeti és osztályellentétek megszűnnek és ebben tömörülnek mindazok, kik az Újmagyarország felépítésében részt kívánnak venni.”[6]
A helyi fiók legelső vezetője dr. Pártos Viktor gyermekorvos volt, aki Erzsébetfalván született 1886-ban. A középiskolát és az egyetemet Budapesten végezte, 1912-ben diplomázott orvosdoktorként. Fiatal orvosként a Budapesti Tudományegyetem Gyermekgyógyászati klinikáján dolgozott, majd a Munkásbiztosító Pénztárnál. Részt vett az első világháborúban. 1921-től a pesterzsébeti Országos Stefánia Szövetség Védőintézetének vezető főorvosa. 1925-től a pesterzsébeti Tüdőgondozó Intézet orvosa.[7]
Ezt a legelső, Posta utcai óvodában működő gyermekgondozó intézményt megtaláljuk az 1925-ös és 1927-es címjegyzékekben is,[8] azonban szervezetileg ez a fiók még nem tartozott a központi intézményhez. Ez lehetett az oka annak, hogy a helyi Stefánia Fiókszövetség hivatalos megalakulásának pontos dátuma nem 1921, annak ellenére, hogy már ekkortól működött a védőnői ellátás Erzsébetfalván. 1928. március 1-én tartották meg a már hivatalosan is a Stefániához tartozó helyi Fiókszövetség alakuló közgyűlését és április 26-án jegyezték be őket. A tizenöt alapító tag: dr. Balázs Adolf városi tiszti főügyész, Sárkány László gyógyszerész, Zyzda Albert MÁV főfelügyelő bankvezéri igazgató, dr. Vincze Jakab orvos, Tóth Béla ügyvéd, Szekeres Sándor munkás párttitkár, Rezsny Aurél kerületi rendőrkapitány, Hofmeister József iskolaigazgató, Gönczi Gyula kereskedő, Bartal Alfréd járásbírósági elnök, Somody József ipartestületi elnök, dr. Barabás Arnold városi tiszti főorvos, dr. Horváth Endre városi tanácsos, Nagy Győry István főjegyző és Noszkó Gyula iparosköri elnök volt.[9]
Az Országos Stefánia Szövetség 1928. évi hivatalos jelentésében a Pesterzsébeti Fiókszövetségről, azaz a 21. számú védőintézetről a következő adatokat találjuk: elnöke Dr. Chikán Béla polgármester, ügyvezető igazgatója Dr. Balázs Adolf főügyész, vezető fő- és gyermekorvosa továbbra is dr. Pártos Viktor, szülészorvosa dr. Váll József, vezető fővédőnője Bálványi Julia, beosztott védőnői Heigerl Jenőné, Kiss Ilona, Haitzinger Julia, özv. Székely Oszkárné, Szőts Mihályné és védőnőjelöltje Komandinger Mária volt.[10]
Az új nőgyógyászról, aki a helyi fiókintézmény orvosa lett igen keveset tudunk. Dr. Váll József 1894-ben született és Pestszenterzsébeten lakott. OTI orvosként működött helyben. 1936-ban tragikusan fiatalon, elhatalmasodó betegsége miatt öngyilkos lett.
A Belügyminisztérium az Országos Stefánia Szövetség Pesterzsébeti Fiókjának 1928-ban adománygyűjtési engedélyt adott.[11] Ebben az évben már jelezte a központi szervezet Pesterzsébet képviselőtestületének, hogy fel kellene állítani a második anya- és csecsemővédő intézetet, melyhez helyiséget kértek. Ezt a kérésüket a tanács ekkor még nem teljesítette, nem tudtak számukra új épületet biztosítani.[12]
Ahogy a fővárosi sajtóból megtudhatjuk, 1931-ben Stefánia Szövetség helyi fiókja 350 olyan szegény anyát tartott számon, akinek nem volt lehetősége csecsemője részére tejet venni és a gyerekek emiatt éheztek. Számukra naponta fél liter tejet utaltak ki ingyen.[13]
1932. október 11-én nyitották meg a Stefánia második pestszenterzsébeti Anya- és Csecsemővédelmi Intézetét a Klapka tér 6. szám alatt, amelyről még a fővárosi napilapok is beszámoltak. Az új fiókintézmény ünnepélyes avatásán dr. Helle László helyettes polgármester vezetésével a képviselőtestület összes pártjainak képviselői megjelentek.[14] Még ebben az évben karácsonykor a helyi védőintézet ünnepélyt rendezett. A városi sütőmesterek adományaképpen 200 helyi család kapott karácsonyi csomagot, melyet Uresch Paula vezető védőnő osztott ki.[15] 1934-ben a Klapka tér 6. szám alatt álló családi házat, melyben addig a Stefánia Szövetség működött már bérbeadásra hirdeti tulajdonosa a Pesti Hírlapban.[16]
Ahogy a hivatalos jelentésből megtudhatjuk, 1936-ban az Országos Stefánia Szövetség anya és csecsemővédő intézetének Pestszenterzsébeten még mindig két fiókja volt, de már új helyen. A 21-es számú a Széchenyi utca 25., a 233-as számú pedig a Virág Benedek utca 36. címen működött. A fiókokban összesen négy orvos, hét védőnő és három védő-, illetve gondozónőjelölt teljesített szolgálatot.[17] Orvosi kezelésben 3-4000 csecsemő és kisded részesült, 300-350 esetben tartottak terhes anyák részére tanácsadást. A 21-es számú intézetnél ekkor dr. Pártos Viktor és dr. Vall József orvosok és Michalus Miklósné fővédőnő, a 233-as intézetnél pedig dr. Huszár Antal és dr. Hetényi Lajos orvosok és Uresch Paula fővédőnő működtek. A csecsemőtej konyhák a város támogatásával átlag 40-40 csecsemőt részesítenek naponként tejellátásban. A téli hónapokban ezenkívül 200-200 adagot osztottak ki anyák részére. Ekkor már Tápszervizsgáló állomás is működött a városban. Az itt dolgozó vegyészek tápszereket vizsgáltak meg és kiszűrték, elkobozták az egészségre ártalmasakat.[18]
A második fiókban dolgozó dr. Huszár Antal gyermekorvos, a Stefánia Szövetség intézeti vezető orvosa Kassán született 1899-ben, a gimnáziumot Kiskunhalason, az egyetemet Budapesten és Pécsett végezte, ahol 1926-ban oklevelet szerzett. A Fehér Kereszt kórházban kezdte meg orvosi működését. 1932-től a Stefánia Szövetség intézetét vezette Pestszenterzsébeten.[19] 1945-ben a székesfővárosi Anya és Csecsemőmentő Intézet vezetőorvosa. Személyében a magyarországi koraszülött-gondozás úttörőjét tisztelhetjük. Dr. Hetényi Lajosról, a Stefánia helyi fiókjának másik új orvosáról nagyon kevés információnk van. 1900-ban született, a 30-as években Pestszenterzsébeten lakott és belgyógyász szakorvosként működött. Felesége 15 évig volt védőnő Pesterzsébeten.
1937. február 14-én a Stefánia helyi fiókszövetsége Dr. Helle László elnöklete alatt megtartotta évi közgyűlését. Ekkor bejelentették, hogy a Virág Benedek utcai 40 ágyas bölcsőde kőműves és asztalos munkái befejeződtek, előreláthatólag áprilisban nyitják meg az új intézményt. Februárban 40-45 szegény anyát látott el babakelengyével a Stefánia Szövetség, melyet gróf. Eszterházy Móricné személyesen osztott ki. Dr. Helle László elnök fővédői díszoklevelet adott át a nagyasszonynak.[20]
Az Országos Stefánia Szövetség 1939. évi hivatalos jelentésében a Pesterzsébeti Fiókszövetség védnökeinek gróf Eszterházy Móricné és dr. Helle László miniszteri osztálytanácsos lett megjelölve. A helyi szervezet elnöke Zyzda Albert nyugalmazott MÁV főfelügyelő, ügyvezető igazgatója dr. Balázs Adolf nyugalmazott városi főügyész voltak. A 21. számú védőintézet továbbra is a Széchenyi u. 25. szám alatt működött tejkonyhával. Vezető és gyermekvédelmi tanácsadó orvosa dr. Pártos Viktor főorvos, anyavédelmi tanácsadó orvosa dr. Hetényi Lajos, vezető fővédőnője özvegy Michalus Sándorné, beosztott védőnői Berencsy Jolán és özvegy Székely Oszkárné, védőnőjelöltje pedig Angyal Aranka voltak. A 233. számú védőintézet szintén változatlan helyen, a Virág Benedek u. 36. szám alatt működött tejkonyhával és immár saját fenntartású bölcsődével. Vezető és gyermekvédelmi tanácsadó orvosa dr. Huszár Antal, anyavédelmi tanácsadó orvosa dr. Hetényi Lajos, vezető fővédőnője Uresch Paula, beosztott védőnői Stampfl E. Vilmosné, Szabó Dezsőné, Szőts Mihályné, Zatykó Lászlóné, a tejkonyha vezető védőnője Uresch Paula, a bölcsőde vezető védőnője Komandinger Etel és védőnő jelöltje Konyecsnyi Ilona voltak.[21]
Az Országos Stefánia Szövetség 1940. év végével megszűnt és Országos Egészségvédelmi Szövetség néven szerveződött újjá Johan Béla vezetésével. Jelvénye a zöld kereszt, fővédnöke Horthy Miklósné lett. Átvették a fiókszövetségek irányítását.[22] A pestszenterzsébeti védőnői ellátás történetéről a második világháború alatt megszűntek a közlések, de arról tudunk, hogy például 1943-ban a helyi újságban bíztatták a megfelelő iskolai végzettséggel rendelkező helyi asszonyokat és lányokat, hogy végezzenek zöldkeresztes védőnői tanfolyamot, mert annyira megnövekedett a munka a városban, hogy szükség van új szakemberekre. Az Országos Közegészségügyi Intézet keretén belül működő Magyar Királyi Ápoló és Védőnőképző Intézetben ekkor már 3 évig tartó, bentlakásos tanfolyammal lehetett a végzettséget megszerezni tanítónői, vagy óvónői oklevéllel rendelkezőknek.[23]
Az Országos Stefánia Szövetség megszűnésével lezárult a magyarországi anya- és csecsemővédő munka legelső, igen fontos korszaka. Miután Pesterzsébet XX. kerület néven Budapesthez csatlakozott, a Török Flóris utca 126. szám alatt új anya- és csecsemővédő intézetet adtak át.[24] A kerületi védőnői hálózat átalakításával egy új korszak vette kezdetét.
[1] „Stefánia Szövetség”, História, 1997/5-6. szám, 39. o.
[2] Jelentés a Stefánia Szövetség működéséről, 1915. jún. 13-1917. jún. 15., Budapest, 1917. 9-37. o
[3] Dr. Lévai Tibor: „Csecsemő- és gyermekgondozás”, Erzsébetfalvai Közlöny, 1917. okt. 21., 1. o., okt. 28., 1. o.
[4] Kiss László: „Egészség és politika – az egészségügyi prevenció Magyarországon a 20. század első felében”, Korall 17., 2004. szeptember
[5] „Csecsemővédelem”, Erzsébetfalva és környéke, 1920. nov. 4., 1. o.
[6] „Anya- és Csecsemővédő Intézet”, Erzsébetfalva és környéke, 1921. nov. 24., 1. o.
[7] Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona, Budapest, 1930., 901. o.
[8] Ld. Pesterzsébet R.-T. Város útmutatója, Budapest, 1925. és Pesterzsébet és Kispest rendezett tanácsú városok, Pestszentlőrinc és Csepel nagyközségek rendőri útmutatója és címtára az 1927. évre, Budapest, 1926.
[9] Budapest Főváros Levéltára, IV.1427, Az 1949. évi XXVI. törvénycikk alapján Budapesthez csatolt városokban és községekben működött egyesületek alapszabályainak levéltári gyűjteménye, Pesterzsébet peremkerületi egyesületek vegyes iratai
[10] Jelentés az Országos Stefánia Szövetség 1928-évi működéséről, Országos Stefánia Szövetség, Budapest, 1929.
[11] Belügyi Közlöny, 1928. máj. 20., 463. o.
[12] „Pesterzsébet város képviselőtestülete”, Népszava, 1928. jan. 3., 7. o.
[13] Kis Újság, 1931. dec. 4., 5. o.
[14] Pesti Napló, 1932. okt. 11., 9. o.
[15] Nemzeti Újság, 1933. jan. 1., 19. o.
[16] Pesti Hírlap, 1934. aug. 7., 19. o.
[17] Jelentés az Országos Stefánia Szövetség 1936. évi működéséről, Országos Stefánia Szövetség, Kalocsa, 1937., 88. és 144. o.
[18] Ladányi Miksa (szerk.): Pestszenterzsébet, Kispest és környéke, Magyar városok monográfiája XVIII., Budapest, 1936., 179. és 185. o.
[19] uo. 249. o.
[20] „Stefánia Fiókszövetségünk”, Pesterzsébeti Újság, 1937. febr. 27., 2. o.
[21] Jelentés az Országos Stefánia Szövetség 1939. évi működéséről, Országos Stefánia Szövetség, Kalocsa, 1940., 83. és 142. o.
[22] Kiss László: „Egészség és politika – az egészségügyi prevenció Magyarországon a 20. század első felében”, Korall 17., 2004. szeptember, 134. o.
[23] „Hogyan lehet megszerezni az egészségügyi (zöldkeresztes) védőnői képesítést”, Pestszenterzsébet Közlöny, 1943. máj. 22., 1. o.
[24] Pálfai Tibor: „Nem győztem hangsúlyozni: kezdeményezzenek bátran, tárják fel a hibákat”, Világosság, 1951. máj. 24., 1. o.
A tanulmány az Arcanum Digitális Tudománytár és a Pesterzsébeti Múzeum gyűjteményének felhasználásával készült.
