Köztes-képek, Sárkány Győző – Ferenczy Noémi díjas grafikusművész, Érdemes Művész – online kiállítása

Az online kiállítás megtekinthető 2020. nov. 11-től honlapunkon és Facebook oldalunkon
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: print

Tisztelt érdeklődők !

Sajnos Sárkány Győző Ferenczy Noémi díjas grafikusművész, Érdemes Művész a Gaál Imre Galériában rendezett  Köztes-képek című kiállítása a járványhelyzet alakulása miatt egyelőre nem lesz a helyszínen látogatható, ahogy azt előzetesen terveztük. Bízunk benne, hogy a facebook oldalunkon és honlapunkon megtekinthető online anyag, ha nem is pótolja teljesen a helyszínen látható kiállítást, de mégis kárpótolja Önöket az elmaradt lehetőség miatt. Az elkövetkező időszakban számos új információval, szakmai érdekességekkel is igyekszünk a rendelkezésükre állni és a művész munkásságát minél több oldaláról bemutatni.

Mindenkinek jó egészséget kívánunk és a személyes találkozóig várjuk Önöket az online felületeken.

D. Udvary Ildikó múzeumigazgató

Sárkány Győző / Köztes-Képek

 

                                                               „ A kép első kötelessége, hogy ünnep legyen a szem számára.” Delocroix

Sárkány Győző Gaál Imre Galériában látható kiállításán az időben egymást követő műalkotások folyamából kiemeltünk 50 alkotást, melyeket egymás mellé helyezve jött létre a köztes-képek sora. A művek között olyan képekre, formákra, motívumokra bukkanhatunk, amelyek személyes emlékeinket vagy elevenen élő kollektív sztereotípiáinkat keltik életre. Munkáinak egyik jellegzetes típusa a különféle parafrázis képek csoportja, melyek egy-egy művészre, (Dürer, Michelangelo, Kölcsey) vagy kultúrtörténeti időszakra reflektálnak. A parafrázis tematika alkalmazása az életműben folyamatosan jelen van, bár az időben nem egyértelműen meghatározható, konkrét kontextusokkal, hanem sokféle módon összekapcsolódó motívumtöredékkel, képidézetekkel kombinálva. A parafrázis képek mellett az életmű másik fő vonása a kisebb nagyobb egységekben, sorozatokban való gondolkodás. A művész egy-egy témát többféle nézőpontból is megjelenít, olykor tematikai olykor pedig esztétikai szekvenciákként kezelve az egyes darabokat. Ezek az alkotások aztán egymással is kontextusba lépnek, kiegészítve és alakítva a korábbi műveket. Így Sárkány Győző munkássága – amint azt a mostani kiállítás is reprezentálja – összefüggő folyamatként, a művészi kifejezés folytonos átalakulásban zajló, de mégis szorosan egymáshoz kötődő láncolataként értelmezhető. Épp ezért nem meglepő, ha egy-egy korábbi kompozíciós megoldás vagy motívum önmagát is újraértelmezve, az újabb alkotások részévé válik. A korai két, három darabos egységek az évek múltával egyre hosszabb sorozatokká alakultak, mint például a két legutóbbi munka, a Bálványok bukása (5o rajz – 50 gondolat) vagy a Trianon anzix (100 rajz – 100 mondat) esetében.

Sárkány Győző kiállított műveinek technikája a művész grafikai nyelvének legfontosabb eszközeit – ceruza, tus, grafit – reprezentálja. Ezeket egészítik ki a különböző eljárások vegyítéséből kialakított megoldások, valamint a szerigráfia, a művészkönyv és objekt. A merített papírra készült könyvtárgyak (mint például a Dürer vagy a Mozart könyv) szintén számtalan kultúrtörténeti kontextus teremtésére alkalmasak, melyek a könyv mint információ hordozó és mint esztétikai tárgy szerepét is boncolgatják miközben a címadással és a könyv lapjain látható képekkel ismét a parafrázisok körét bővítik. A nyolcvanas évek közepén különleges technikával készültek a Hír-anyag és a Hír-fal című papírplasztikák, melyek  meglágyított színes újságokból készített tömör papíröntvények. A Hír-anyag hengerformái az utcai hirdetőoszlopokat idézik, míg a Hír-falat papír téglákból alakította ki a művész. Ezt a speciális eljárásmódot reprezentálják a könyvtárgyak borítói is.  

Sárkány Győző műveinek átgondolt, érzékeny formai építkezését kiegészíti a színhasználat  izgalmas kettőssége. Jelentős részt foglalnak el az anyagban és az életműben is a fekete-fehér kompozíciók, melyeknél a művész elsősorban a bravúros rajztechnika révén hozza létre a művet. Ugyanez figyelhető meg a monokróm alkotásoknál is, ahol a vonalak és színfoltok váltakozó hangsúlyainak ritmusa szinte transzparens látványt eredményez (például a Parafrázis sorozat képein). Bizonyos szempontból hasonló megoldásokkal találkozhatunk az 1992-ben készült Változat három darabján, ám itt a monokromitás már inkább csak illuzionisztikus összhang, hiszen az egyes művek részletei számos szín felhasználásával jöttek létre. Ezek a munkák abból a szempontból is különlegesek, hogy a művész egy szabályos szerkezetet teremtve, a kompozíciót 4×4 db különálló négyzetből építette fel. A 16 négyzetből tevődik össze a kész látvány, melynek egyensúlya az egyes részelemek elhelyezése miatt már az első pillanatban kimozdulni látszik. Mintha egy puzzle darabjait kellene a helyére tennünk, szinte felszólít a kép, hogy pásztázzuk és fejtsük meg rész és egész viszonyát. Az első képen a gyűrt drapéria hullámzása, tekeredése, egy-egy csomópontból kiinduló elterülése izgalmas képkivágásokat eredményez. A felületek finom megoldásai, a fény árnyék hatások gazdag változatossága a klasszikus rajzok világát idézi. Sárkány Győző életművének egyik jellegzetessége hogy alkotásai a kortárs szemléletet és eljárásmódokat képviselve (szitanyomat, kollázs, objekt) sem szakadnak el a grafika klasszikus alapjaitól. Számára a rajz, a vonal és a papír viszonya és kifejező ereje mindvégig elsődleges marad a művek létrehozásában. Jól példázzák ezt jellegzetesen elegáns illusztrációi is, melyekből a kiállításon két Jules Verne műhöz készült alkotás látható. A Változat második és harmadik darabjában tovább bonyolódik a kompozíció szerkezete: itt az osztott felületre figuratív formák is kerülnek. A Változat II. verziójának közepére egy kissé elmozdított négyzetet helyezett, egy portré pozitív és negatív változatát, melyet az alatta látható színes formák felvillanása miatt szintén transzparensnek érzékelünk. Az egész kép különleges feszültségét a négyzetek zárt egyértelműsége és a bennük látható, kitörni, egyesülni készülő színfoltok hömpölygése hozza létre. Ugyanezt figyelhetjük meg a harmadik képen is, melyen átlósan jelenik meg egy klasszikus nőalak. A kompozíció elemei itt is cselekvésre indítják a fantáziát és a szemet fizikálisan megvalósíthatatlan korrekcióra sarkallják. Az 1994-ben készült Égi sárkányok és a Töredékek című alkotások több szempontból is előre vetítik a későbbi sorozatok kialakításának szellemiségét. Érdekes, hogy ezeknek a munkáknak is megtalálhatók az előképei már 1978-ban a Tanktemető és 1979-ben a Madártemető kompozíciós megoldásaiban. A sárkányok dús egymásba fonódó vonalainak szinte keleties mustrájával akár a Trianon anzix egyes drámai vonalvezetésű rajzainak előképeként is értelmezhető. Kompozíciós szerkesztés szempontjából a Töredékek leginkább az 1999-ben készült Relativitás két képével valamint a Maszk sorozat darabjaival rokoníthatók. Az üres papíron szinte lebegnek ezek a finoman megrajzolt klasszikus motívumtöredékek, melyek a korábban említett Változat sorozathoz hasonlóan a folytonos változásra, az állandóság illúziójának megragadhatatlanságára reflektálnak. Érdekes megfigyelni, ahogy a puritán szín és formakezelés mellett ellensúlyként mindig megjelennek az erőteljesebb szín és formavilágot képviselő kompozíciók is. Ennek egyik példája 1994-ből A sötét anyag születése című alkotás. A kompozíciót uraló fekete közegben alulról felfelé törő, árnyalatokban gazdag színhullámok nem ismeretlenek számunkra. A figurális és nonfigurális komponálás Sárkány Győző életművében egymást kiegészítve halad, s egyre inkább magától értetődővé válik e kettősség szerepe az egyes kompozíciók létrehozásában. Már az 1978-ban készült Felület című tusrajz is példázza a figurális és elvont formák egymásba fordítását, melyet leginkább a művész aktuálisan készített fotósorozatain érhetünk tetten. Míg korábban a töredékes elemekből épülő kompozíciók többségének maga a papírlap adta a hátterét, 1997-ben a Bukott angyal című tusrajzon megjelenik a párhuzamos vonalakkal borított háttér, valamint a képtér határozott vonallal történő behatárolása és a szabályos keretből kitörő központi figurák motívuma. A rajz túllép a kép keretén s ezáltal új téri viszonyokat teremt. Ismét a kompozíció részévé teszi a körülhatárolt területen teljesen vagy részben eltakart fehér papírt. Ezt az eljárásmódot követi a legutóbbi két sorozatánál is. A kiállításon három alkotás látható a Bálványok bukása  című anyagból, amely a reformáció 500. évfordulója alkalmából készült és 2017-ben került bemutatásra itt a Gaál Imre Galériában. Ez a sorozat számos ponton rokonítható a legfrissebb, 2020-ban már több helyen is kiállított Trianon anzix műegyüttessel, melyből szintén három alkotást láthatunk a kiálolított anyagban.

A Köztes-képek az 1978 és 2020 közti 42 év alkotói munkájának spontán összegzése, s egyben a 2022-ben a Reök Palotában rendezendő életmű kiállítás előzetesének is tekinthető.

D. Udvary Ildikó művészettörténész