Pesterzsébet egyik legjobban dokumentált műkedvelő színjátszó előadása az 1932-es Passiójáték volt. A Pesterzsébeti Múzeum gyűjteményében nemcsak a helyi újság közleményei, az előadás szórólapja, hanem egy eredeti fotósorozat is megtalálható a szereplőkről. Ez a dokumentumegyüttes igencsak különleges és érdemes arra, hogy története feldolgozásra kerüljön.
A pacsirtatelepi Római Katolikus Nőegyesület Pesterzsébeten passiójátékot rendezett 1932. április 23-án este fél nyolc órai kezdettel. Az előadást többször megismételték, összesen nyolc alkalommal adták elő este és még két alkalommal délután ifjúsági előadásként egészen áldozócsütörtökig. Az eseményt a beszámolók szerint hatalmas plakátok hirdették a fővárosban is, ami furcsán hathatott, hiszen csak egy kültelki műkedvelő előadásról volt szó. A fővárosi sajtó viszont nagyon felkapta a hírt, az újságírók érdeklődve vették az irányt Pesterzsébet felé a 30-as villamossal. Bár előfordult, hogy kedvtelenül mentek ki, de mikor kiértek Pesterzsébetre, meglepődve tapasztalták, hogy hatalmas emberáradat halad a Nagy Győry utcán a Vasmunkás Otthon felé. S nemcsak egyszerű emberek, helyi előkelőségek, hanem mindenféle idegenek is.
A propaganda tehát jól működött, nemcsak a környékről, hanem az ország távolabbi részeiről is sokan utaztak ide. Megnézték az előadást a cinkotai tanítónőképző, az Andrássy úti leánylíceum és a Damjanich utcai tanítóképző növendékei és egy sereg más iskola is. Egyik nap a külügyminisztérium tisztviselőinek kíséretében kiutazott az éppen Magyarországon vendégeskedő Elinor Glyn híres angol írónő is. Itt járt Hanauer A. István váci püspök, aki egyben az esemény egyik fővédnöke volt. A másik fővédnök természetesen Báró Perényi Zsigmond nyugalmazott miniszter kellett, hogy legyen. A további védnökök Petter Géza katolikus plébános, Chikán Béla polgármester, Helle László helyettes polgármester, Dr. Wayand Miklós pacsirtatelepi lelkész voltak. A beszámolók nem feledkeztek meg azokról sem, akik az előadást kezdeményezték a nőegyesület részéről: Koller Pálné elnöknőről, aki egy nyugalmazott rendőrtiszt felesége volt, Uitz Andrásné alelnöknőről és vitéz Kiss Gyuláné pénztárosról.
A főváros közvetlen szomszédságában levő, hetvenezer lakosságú Pesterzsébet Pacsirtatelep elnevezésű városrésze így, ha csak rövid időre is, de országos hírnévre tett szert 1932-ben. Ez a terület 1911-körül született meg és lakossága ekkorra már – a sajtó beszámolója szerint – tizenhatezer főt számlált, kik közül tizennégyezer katolikus volt. A lakosság összetétele tisztviselőkből, alkalmazottakból és munkásokból állt, akik az ország különböző részeiből települtek ide. Valójában ekkor ez volt Pesterzsébet egyik legelhanyagoltabb területe tele munkanélkülivel.
A Friss újság újságírója már azt is drámaként élte meg, hogy huszonöt percnyi villamosozással ki kellett jönnie Pesterzsébetre, ahol a nyomor tanyáját találta, tele szenvedő, sápadt munkanélkülivel, vidéki házakkal, rossz utakkal, gyér világtással. Pedig nem is Pacsirtatelepen járt, Pesterzsébet központjában sétált a villamosmegállótól a munkásotthonig. Meg is kérdezte séta közben Uitz András MÁV főintézőt a helyzetről, aki szerint egész Pest vármegyében nincs annyi munkanélküli, mint ebben a városban. Beszédbe elegyedett özvegy Horváth Istvánnéval is, aki a Nagy Győry István utcában lakott és a röpke interjú alatt két sovány, tüdővészes kisfiát tartotta a karjában. Rettenetes nyomorról számolt be ő is. A döbbenetes szegénység ellenére Uitz főintéző lelkesen mesélt az újságírónak nagy tervükről, hogy felállítsák Pacsirtatelepen a Hősök templomát, melyre ugyan nincs még pénz, de ők saját erejükből mégis meg szeretnék építeni. A Passiójátékot is ennek a nemes célnak érdekében rendezték és a bevételt a templomépítésre fordítják majd.
Wayand Miklós lelkipásztor szervezte meg a Templomépítő Bizottságot még 1927-ben, de 1933-ban áthelyezték Aszódra, így a templom felépülését már nem láthatta. 1928-ban a képviselőtestület üres telket szavazott meg a templomépítés céljára, majd a hívek haranglábat állítottak a leendő templom helyén. Az építkezést 1930-ban kezdték meg Diebold Hermann helyi építész tervei alapján, de lassan haladtak, az építkezés pénz hiányában többször félbemaradt. Végül csak 1936-ra sikerült befejezni a pacsirtatelepi Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomot.
Passiójátékot tehát a helyi Vasas Munkásotthon színháztermében vitték színre a Nagy Győry István utcában, a mai Csili helyén. A fémmunkások nemcsak, hogy ingyen odaadták a termet, de még ők is szerepeltek a műsorban. Hatalmas volt a sürgés-forgás, száznyolcvan szereplő lépett a színpadra. A munkások, hivatalnokok, tisztviselők két hónapja minden este próbáltak. Volt, aki még a keresetéről is lemondott, hogy ott lehessen a próbán. A színházterem hatalmas volt, ezer személy befogadására képes, mely az összes estén teljesen megtelt. A primitív színpadra a díszleteket a Nemzeti Színház kölcsönözte.
A passiót dr. Ámon Imre (rákosszentmihályi törvényszéki jegyző) írta és néhány évvel korábban Mikófalván került először bemutatásra. A szöveg a mikófalvai polgárok észjárásának megfelelően, egyszerű szavakkal lett megírva, így a darabot mikófalvai passiójátéknak is nevezték. Nem egyedülálló kezdeményezés volt tehát a pesterzsébeti előadás, az ország számos pontján előadták ezt a darabot műkedvelő színjátszók ebben az időszakban, általában valamilyen nemes cél érdekében.
Vérey Dezső színművész rendezte a műsort, aki ismert alakja volt a pesterzsébeti színháztörténetnek. Az erzsébetfalván lakó színész 1916-tól 1926-ig tagja volt az Erzsébetfalvai Műszínkör, Erzsébetfalvai Népszínház, Szigligeti Színkör, Erzsébet Színház aktuális társulatának, mint bonviván. Később vidéki színházakban működött, majd polgári pályára lépett. Dalos László publicista írásaiban lehet olvasni Vérey Dezsővel kapcsolatos gyerekkori emlékeiről. 1931. március 15-én látta meg először a városháza előtti téren, a Kossuth szobornál Vérey Dezsőt, amint Petőfinek maszkírozva elszavalta a Nemzeti dalt.
Szerencsére fennmaradt az esemény szórólapja, melyen igen sok nevet megemlítenek, fővédnököket és védnököket, de sajnos a szereplőgárdát Jézuson és Márián kívül egyáltalán nem. Mivel azonban számos beszámoló született az előadásról, így tudjuk a főbb résztvevők nevét. Jézus szerepét Vadnay Géza pesterzsébeti közgyám játszotta. A beszámolók szerint a bibliai idők teljes illúzióját keltve lépett színre fehér tógában, hosszú szőke hajjal. Mély és átszellemült játékát és színészi tehetségét dicsérik. Vadnay nem volt kezdő, már évtizedek óta nélkülözhetetlen embere volt a helyi műkedvelő színjátszásnak. Mária szerepében Jakab Teréz magántisztviselő lépett színre „igazi átérzéssel, szívvel és ösztönös erővel”. A többi főszerepeket a következők játszották: Pilátus Vargha Lajos tisztviselő-mérnök, Júdás Konrády Károly egyetemi hallgató, Kajafás Koller Gyula tisztviselő, Annás Gaál Károly tanító, Pilátus felesége Engstner Teréz, a golgotai angyal Kovács Aranka, Mária Magdolna Füzik Anna, Veronika Koller Anna.
Egymás után pergett le a Passió hét képe: Jézus bevonulása Jeruzsálembe, Az utolsó vacsora, Jézus az Olajfák hegyén, Jézus a papi tanács előtt, Jézus Pilátus udvarában, Jézus útja a Kálváriára és A Golgota című jelenetek. Jézus-korabeli ruhákban, parókásan, kifestve álltak a szűk öltözőben összezsúfolva a szereplők a kezdésre várva, megható ünnepélyes feszültségben. Egy munkásember félrevonta a riportert és meghatódottan nyilatkozott: „Uram, Jézus most itt van bennem. Magammal hordozom.” Egy kartondarabra ki volt írva a színpad mellé: Kérjük mellőzni a tapsot! Felesleges volt, mert amikor a függöny összeszaladt, az emberek néma csendben és nagyon lassan távoztak a nézőtérről.
Két évvel később, 1934-ben ismét beszámoltak egy helyi passió előadásról, de már nyoma sincs annak az áhítatnak és hírverésnek, ami az első nagyszabású kezdeményezést övezte. Az immár Pestszenterzsébetnek keresztelt városban ismét a munkásotthonban rendezték az előadásokat. Nagypéntekig minden este játszották a darabot. A cél ugyanaz volt, pénzt gyűjteni a pacsirtatelepi új templom tornyára és tetejére, amelyek még befejezésre vártak. Ezúttal száz lelkes közreműködőt tanított be Gaál Károly tanító és Szombathy László pacsirtatelepi római katolikus lelkész. Az eredeti rendező Vérey Dezső neve nem tűnt fel újra. Júdást ismét Konrády Károly joghallgató alakította, aki annyira élethűen játszotta az ellenszenves karaktert, hogy az egyik gyermekelőadáson nekiestek a gyerekek, letépték a vörös parókáját, megszaggatták a köntösét és fennhangon követelték, hogy őt feszítsék keresztre.
Nemcsak ez a passiójáték volt az egyedüli vallásos színjáték, amit bemutattak helyben. 1935-ben például ismét Vérey Dezső rendez Pestszenterzsébeten, ezúttal viszont szabadtéri előadást szervezett Szent István hetében a város templomterén. Árpádházi Szent Erzsébet legendáját vitte színre, Börzsönyi Béla többrészes misztériuma alapján. A zenei betanítást Ákom Lajos és Thegze Gerber Miklós irányították. Ekkor hatalmas kórust és száznál is több szereplőt mozgósítottak. Az ünnepi bemutató előadás augusztus 15-én volt. Pestszenterzsébet városa Szent Erzsébet szentté avatásának kétszázadik évfordulója alkalmából ünnepi hetet rendezett, ennek egyik legfontosabb eseménye volt ez a misztériumjáték. Ezek az alkalmak hűen tükrözik a város lakosságának elhivatottságát és lelkesedését a közösségi tervek megvalósítása érdekében.
Felhasznált irodalom:
Passió játék városunkban, Pesterzsébeti Újság, 1932. ápr. 16., 1. o.
Passió-játék sikere Pesterzsébeten, Pesterzsébeti Újság, 1932. ápr. 30., 2. o.
Tolnai Világlapja, 1932. máj. 4., 44. o.
„Judás, tanulj tőlem alázatosságot…”, Friss Újság, 1932. ápr. 24., 4. o.
Passió-játékok Pesterzsébeten, Magyarság, 1932. ápr. 27., 7. o.
Passió-játékok Pesterzsébeten, 8 Órai Újság, 1932. ápr. 15., 6. o.
Nagy sikere van a pacsirtatelepi passiójátéknak, Nemzeti Újság, 1932. máj. 1., 25. o.
Pestkörnyéki passio-játék – meglepő fordulatokkal, 8 Órai Újság, 1934. márc. 27., 4. o.
Szabadtéri előadás Pestszenterzsébeten, Nemzeti Újság, 1935. június 23., 27. o.
Dalos László: Az első színművész, Népszabadság, 2002. márc. 9., 34. o.