Pesterzsébet művész szemmel

szerző: D. Udvary Ildikó művészettörténész
Share on facebook
Share on email
Share on print

„Pesterzsébet művész szemmel”

 

2006 tavaszán „Pesterzsébet művész szemmel” címmel rendeztünk kiállítást a múzeumban a kerülethez kötődő illetve itt élt vagy ma is itt élő művészek helytörténeti vonatkozású munkáiból. Nagy örömünkre szolgál, hogy ebben a témában olyan gazdag és színvonalas képzőművészeti anyagot mondhatunk magunkénak, amely nem csak történeti, hanem esztétikai szempontból is igazi élmény. Az elmúlt években folyamatosan gyarapodott a gyűjteményünk többek között Árvay Zolta, Szkotniczky Péter, Tóth Árpád, T. Pálmai Katalin, Eszes Zoltán Sándor, Gulyás Kinga, Kőrösi Sándor alkotásaival.  Az archív fotók mellett ebből a szintén dokumentum értékű anyagból is készítettem egy válogatást a teljesség igénye nélkül. Bízom benne, hogy a jövőben lesz lehetőségünk egy képes album kiadására is.

 A gyűjteményben a legkorábbi munka Muszély Ágoston (1877-1966) festőművész ceruzarajza, az Erzsébeti strandfürdőről készült. Muszély Ágoston 1902-ben végezte el a Mintarajziskolát és Rajztanárképzőt Székely Bertalan tanítványaként. 1911-től haláláig, ötvenöt éven át Pesterzsébeten élt és alkotott. Pesterzsébet időrendben is első festőművésze és első kiállítója 1913-ban. Vajda Ferenc 1892-ben született, művészi tanulmányait szabadiskolákban végezte Kmetty János, Bornemisza Géza és Podolini-Volkmann Artúr tanítványaként. Az 1940-es években készültek gazdag szín és fényhatásokkal kialakított, finom akvarelljei, melyek főként pesterzsébeti utcákat ábrázolnak. (Ősz u., Nyári Pál u., Kinizsi u., Erzsébeti u., Eötvös u.) 1943-ban megörökítette a helyi Téglagyárat is. A gyűjteményben szereplő egyetlen olajképét a kerület újjáépítéséről festette.  Bihary István 1947-ben készítette a Baba utcai ház című, szinte idilli hangvételű akvarelljét, mely egy korabeli, jellegzetes zárt belsőudvaros, körfolyosós bérházat örökít meg. Nolipa István Pál (1907-1986) Erzsébetfalván született, 1945-ben a pesterzsébeti rendőrkapitányság vezetője lett, az 1950-es években a Képzőművészeti Gimnázium igazgatója. Már a 30-as években elkezdett festeni. 1943-ban Népliget című képével szerepelt a KUT kiállításán a Nemzeti Szalonban, majd ugyanitt 1948-ban a Rippl-Rónai Társaság tagjaként állította ki képeit. Életművének különleges részét jelenti a több száz Pesterzsébetről készített ceruza és tusrajz. Ezekben a munkákban szinte krónikásként örökíti meg Pesterzsébet történetét: utcákat, tereket, fontos épületeket, a 70-es évek bontásait és építkezéseit, az utca embereit. Külön csoportot képeznek hasonló témájú, realista jellegű olajfestményei, a lakótelepek építéséről, s a kerület korzójáról, a Kossuth Lajos utcáról. Szintén Erzsébetfalván született, és olajképeket festett Kadarkuti Richard (1926-2002), akinek anyaga kuriózumnak számít a gyűjteményben. Kadarkuti Közgazdasági Egyetemet végzett, viszonylag későn kezdett festeni, helyi művészek bíztatására, s egy teljesen autonóm naiv művészeti nyelvet alakított ki magának. Nagyszámú kisméretű képe mellett nagyméretű kompozíciókat is készített. Témái általában a külvárosi utcácskák, kapualjak, lakásbelsők, villamosok. (Nagy Sándor u., Határ út, Kinizsi u., Schrőder ház, helyi mozik, terek) A fauvokkal rokon bátor színvilága, fekete kontúrjai különleges ízt adnak utcaképeinek, enteriőrjeinek. Kadarkutit 1970-ben felvették a Naiv Művészek genfi adattárába. Szintén Pesterzsébeten élt Bartl József  (1932-2013) festőművész, akinek nagyméretű tusrajzai Nolipáéihoz hasonlóan szintén Pesterzsébet házait, utcáit jelenítik meg. Bartl 1932-ben született, 1959-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1995-ben Munkácsy-díjat kapott. 1972-től a Szentendrei művésztelepen dolgozott. Fekete Emese tanulmányait a Vasutasok Képzőművészeti Szabadiskolájában végezte Kirchmayer Károly és Kling György irányításával. Expresszív, érzékeny színvilágú olajképe az Erzsébeti gyárvárost kelti életre. Vagyóczki Kata a másik kerületi művésznő, akinek számos Erzsébetről készült festménye található a múzeum gyűjteményében. Gulyás László a Képző-és Iparművészeti Középiskolát reklámgrafika szakon végezte. 1983-1987-ig a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, sokszorosító grafika szakon. Különleges képi világát számos szempontból meghatározza Rembrandt és a klasszikus mesterek festési technikája iránti vonzódása.           A legifjabb nemzedéket képviseli az anyagban Fejes-Tóth Gábor, aki a Pesterzsébet Anno című, 2004-es helytörténeti kiállításunkon megtekintett régi képeslapok láttán készítette el két olajképét a múzeum számára. A monokróm festmények egyike a Kossuth Lajos utcát ábrázolja, míg a másikon kubikusokat láthatunk munka közben. Az elmúlt évtizedben újabb izgalmas képsorozatot készített a kerület utcáiról, tereiről, melyből több darabbal szintén a múzeum gyűjteménye büszkélkedhet.

 Még három kiváló festőművész, Gaál Imre (1922 – 1964), Czétényi Vilmos (1928 – 2003) és Rátkay Endre (1928 – 2011) életművében is találhatunk helyi vonatkozású alkotásokat, melyeket a számukra kialakított állandó kiállításon, a 2006-ban megnyitott Rátkay-Átlók Galériánkban tekinthetik meg az érdeklődők.

Azért is tartjuk különösen fontosnak a képzőművészetbe ágyazott helytörténet reprezentációját, mert nem csupán ismereteket közvetít, hanem a lakóhelyhez való kötődést, közvetlen érzelmi szálakat is elő tudja hívni az emberekből, amire manapság egyre nagyobb szükségünk van.

D. Udvary Ildikó múzeumigazgató