Pesterzsébet színháztörténete 1. rész

szerző: Dr. Benyovszky Tóth Anita muzeológus
Share on facebook
Share on email
Share on print
Havasi Emma és Békefi Lajos az Erzsébetfalvai Műszínkörben

A legváltozatosabb módon tönkremenő, gázsival megszökő, örökséget felélő, nyugdíjba menekülő, polgári pályára lépő, öngyilkossággal fenyegetőző, a végsőkig kitartó igazgatók. Ligeti komédiás vagy fővárosi vendég, pályakezdő vagy éppen pályaelhagyó, letelepülő vagy helyi születésű, túlélő vagy öngyilkos színészek. Műkedvelő helyi színésznőcskék, nagyközségi hivatalnokok és tanárok, mint önjelölt drámaírók, zeneszerzők, helyi fodrász, mint ünnepelt bonviván. És egy színház, ami húsz évig működött, amibe minden színigazgató hatalmas jövőt vizionált, és amibe zsenánt volt járni. Megannyi izgalmas történet, ami valahogy elfelejtődött, és az idő előrehaladtával egyre nehezebb felidézni. A főváros tőszomszédságában, a javarészt kispénzű munkások lakta településen, Erzsébetfalva nagyközségben,  a hivatásos színházi próbálkozások kudarcai, a teljes estés színdarabokat játszó társulatok csődje, a miniszteri engedéllyel működő igazgatók kétségbeesett próbálkozásai határozták meg a színi törekvéseket. Mindig volt jelentkező erre az állomáshelyre, sokan versengtek a helyhatósági engedélyért annak ellenére, hogy Erzsébetfalván minden színigazgató tönkrement. Színháztörténeti összefoglalónk első része következik: