Pesterzsébet színháztörténete 2. rész

szerző: Dr. Benyovszky Tóth Anita színháztörténész
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: print
Erzsébetfalvai Műszínkör, 1910

Színről színre – Pesterzsébet színháztörténete a kezdetektől 1930-ig

A főváros tőszomszédságában kialakult Erzsébetfalva telepet már az 1880-as évek végétől látogatták színtársulatok. A nagyközségbe, majd városba érkező színházi vállalkozások folyamatosan keresték a lehetőséget, sokszor a józan észnek is ellentmondóan, hogy Erzsébetfalván működjenek. Mivel a javarészt szegény munkásközönség inkább olcsón szeretett volna könnyed szórakozáshoz jutni, így az orfeum-, műszínkör- és kabaré társulatoknak volt a mozik mellett hosszabb ideig maradása. Az egész estés színdarabokat játszó színházi társulatok még egy nyári szezont sem tudtak nyereségesen végigjátszani, az igényesebb, fizetőképes közönség ugyanis inkább bement a fővárosba és megnézte a kényelmes színházakban a legjobb színészekkel a legújabb premierdarabokat.

Erzsébetfalván a századforduló környékén nagyon sok rövid ideig működő, alkalmi műkedvelő színjátszó csoport alakult. A helyi lakosokból verbuválódott együttesek egymás szórakoztatására és legtöbbször jótékony célból játszottak. A korszak legfontosabb társulata az Erzsébetfalvai I. Munkás Önképző Egyesület Műkedvelő csoportja volt, amelynek utódszervezete lett később az Erzsébetfalvai Munkás Otthon Vigalmi Gárdája (EMOVG). Az egyesület székhelye 1904-től a Posta utcai Munkás Otthonban volt.

Eleinte az önálló színházépület hiánya miatt a vendéglők nagyterme alkalmi színházteremmé is átalakult, fogadta a dal- és orfeumgruppok igen változatos és nem túl színvonalas műsorait, az egyletek kabaréműsorait és a vándor színtársulatokat. Erzsébetfalván az orfeum- és daltársulati előadások bemutatására elsősorban az Erzsébet kávéház vállalkozott. Műsorukon tréfák és bohózatok, operett-számok, énekes-táncos műsorok, zenekarok, sőt még mutatványok, bűvész előadások is szerepeltek. A „fehér”, azaz családias műsorú művész kabarékat általában a Jószív vendéglőben tartották kitűnő fővárosi vendégművészek szereplésével, például a Kereskedők Egyesülete vagy az Erzsébetfalvai Izraelita Jótékony Nőegylet szervezésében.

Az első hosszabb ideig Erzsébetfalván állomásozó, egész estés darabokat játszó színtársulat, amiről a helyi lapok is beszámolnak a Kiss Ferenc igazgató vezetése alatt működő társulat a Korona vendéglő színpadán. Az előadásokat 1908. márciusától tartották. A nyár beálltával a hirtelen jött hőség elviselhetetlenül meleggé tette a Korona kis színháztermét és a hely kocsma jellege sem volt éppen ideális. Az igazgató megvásárolt egy amerikai rendszerű hordozható színházat, amit a fürdő kertben állítottak fel.  Azonban a közönség érdeklődésének hiánya miatt Kiss Ferenc végül megszakította erzsébetfalvai vendégszereplését és június közepén távozott a nagyközségből. Két hónapnyi távollét után tért csak vissza a Korona színpadára az őszi szezonra. Mivel azonban esténként kongó nézőtér előtt játszottak, hamar továbbálltak. Ezután Hevesi Mihály jónevű vidéki színigazgató 1909. októberétől játszott a Korona vendéglőben. Bár egy hónapig sikeresen működtek, november közepén a társulat mégis szétoszlott.

Sziklai Jenő színigazgató 1910 tavaszán érkezett a nagyközségbe és le is telepedett ott feleségével Havasi Emma színésznővel és nevelt fiával, ifj. Békefi Lajossal. Az általa felépített Erzsébetfalvai Műszínkörben kezdték el az 1910-es nyári évadot a Török Flóris utca 70. (majd 78.) szám alatt. Az épület tulajdonosa Pomekács Samu fegyvergyári mester volt. Műsoraik tulajdonképpen a városligeti Magyar Műszínkör erzsébetfalvai másolatai voltak. Az 1910/11-es téli szezonra a Vörösmarty- és Nagy Sándor utca sarkán található Luneznik vendéglőbe költöztek. 1911 nyarán Sziklai Kabaré néven  a Luneznik-ben, majd az Uránia mozgó színházban játszottak. Az 1911/12-es téli szezonban a kabaré visszaköltözött jól megszokott helyére, a Luneznik-féle vendéglőbe.

Mindeközben 1911 tavaszán a műszínkör épületébe miniszteri engedéllyel rendelkező, egész estés előadásokat tartó színigazgatóként Kelemen Klassohn Gyula nyerte el a játszási jogot. Kelemen igazgató örökségét ölte színházi vállalkozásába, de hamar megbukott. Nyár végén már Hevesi Mihály igazgató kezdte meg kéthetes vendégszereplését.

1912 nyarán Erzsébetfalva belépett a Felvidéki színi kerületbe. Mezey Kálmán színigazgató a Pflum-féle nagyteremben kezdte meg előadásait. Mezey a következő, 1913-as erzsébetfalvai nyári szezont már a műszínkör épületében játszotta végig, de szinte üres házzal. Mindkét nyári évad veszteséges volt, hiába biztosítottak számukra konkurencia nélküli játékot és rendkívüli segélyt.

1914 nyarán a helyhatósági engedélyt Halász Alfrédnak, az Alföldi II. színi kerület igazgatójának adták, aki a Pflum-féle teremben kezdte meg műsorát. Júliusban a világháborút kiváltó merénylet után az országosan elrendelt gyász időtartamára betiltották a zenét, táncot. Halász négyheti vendégszereplés után hátrahagyva társulatát megszökött és elvitte magával a bevételt, amiért feljelentették. Miklósy Gábor, az Alföldi színi kerület igazgatója 1914 nyarán és 1915 őszén néhány vendégjátékra átjött Erzsébetfalvára Kispestről a Pflum-terembe. Kövessy Albert 1916 nyarán játszott a Luneznik vendéglőben.

Sziklai Jenő Erzsébetfalvai Műszínköre a háború éveiben három téli- és két nyári szezont játszott végig. A nehéz idők ellenére tódult a közönség, mert olcsón és kellemesen szórakozott. A siker titka az egyfelvonásossá sűrített darabok és a szólóműsor volt. Párhuzamosan velük játszott a Luneznik vendéglőben a Nádasi Színkör. Ez a kabaré-társulat a háború időtartama alatt 4 téli szezonon át működött hatalmas sikerrel.  A nyári szünetek alatt nem játszottak. A kabaréban olcsó helyárak mellett mulattató előadásokat láthatott a közönség. Vezetője Nádasi Károly, majd László Jenő színész-író volt.

Az 1918/19-es téli szezonban Sziklai Jenő a műszínkör épületében nyitotta meg Erzsébetfalvai Népszínház néven egész estés darabokat játszó színházi vállalkozását. Modern Színpad néven László Jenő igazgatása alatt a volt Nádasi Színkör töretlenül folytatta előadásait szokott helyén, a Luneznik vendéglőben. 1919 nyarán, az időközben Leninvárossá átkeresztelt település színházi életéről semmit sem tudunk. A tanácsköztársaság leverését követően az 1919/20-as téli szezonban Sziklai Jenő Vígszínház néven kezdett játszani a Posta utcai Munkás Otthonban, majd visszaköltözött a műszínkörbe. A színház nevét ismét visszaváltoztatták Erzsébetfalvai Népszínházra és további négy hónapig működtek ebben a felállásban. A Sziklai-féle Népszínház és a László által vezetett Modern Színpad 1920 március végén Erzsébetfalvai Műszínkör név alatt egyesült és a műszínkör épületében játszottak tovább. A Szigligeti Színkör volt a műszínkör épületében a következő színházi vállalkozás, melyet László Jenő igazgatott, de az előadások már meglehetősen színvonaltalanok voltak. Nem tudjuk, mikor zárt be a színház. 1922. május 29-én Sziklai Jenő, Erzsébetfalva első és egyetlen, több mint tíz éven át a nagyközség színházi kultúrájáért dolgozó színigazgatója meghalt, vele egy korszak ért véget.

Pesterzsébet városának színházi élete 1923-ban megtorpanni látszott. A Pflum kertmozi megnyitása után majdnem két éven át semmilyen hír nem látott napvilágot a színkör sorsáról. A változást 1925 tavaszán hozták meg G. Kövi Juliska és Kulinyi Ferenc igazgatók, akik a teljesen felújított műszínkör épületében megnyitották az Erzsébet Színházat. A repertoár nagyrészt egész estés operettekre és vígjátékokra épült, majdnem minden nap játszottak. A színház ebben a formában 1925 nyarától  1928 nyaráig működött, több mint 3 éven keresztül. 1927 szeptemberétől már Kulinyi kerületéhez tartozott Csepel, Soroksár, Dunaharaszti, Kiskunlacháza és Ráckeve is. A veszteséges társulatot eleinte megmentette a város segélyekkel. Az igazgató végül 1928 nyarán adta fel sokévi küzdelem után a harcot, mivel már képtelen volt teljesíteni az anyagi követeléseket és láthatóan már sem a közönség, sem a sajtó, sem a városi vezetés nem segítette törekvéseit.

Erdélyi Rezső igazgatása alatt 1928 szeptemberében újranyitották az Erzsébet Színházat, amelyet 1929 tavaszától Muhoray Elemér vezetett tovább ősszel már Erzsébet Színpad néven. Miklósy Imre, az újpest-kispesti színház igazgatója 1929 szeptemberétől péntekenként Pesterzsébeten a Pflum mozi nagytermében tartott előadásokat. Az ő társulata volt a miniszteri engedéllyel működő hivatalos színtársulat Pesterzsébeten. Muhoray színháza ekkor már saját maguk által összetákolt darabokat adott divatos slágerekkel megtűzdelve. Az alacsonyan tartott helyárak, kevés előadás, szórakoztató, zenés műsor vonzották mindkét társulat előadásaira a közönséget. A végső csapást a hangosfilm megjelenése jelentette 1930 januárjában. Valószínűleg 1931-ben bontották le sietve az alaposan kimustrált színház épületet.

Színháztörténeti összefoglalónk második részé következik.