Gubacs első említésével a százdi apátság 1067-es alapítólevelében találkozhatunk. Aba Péter ispán a monostornak adományozta többek között gubacsi uradalmát is, mely a XII-XIII.
századra már saját templommal rendelkező faluvá alakult. A tatárjárás óriási pusztítást okozott, a falu elnéptelenedett. Az újratelepedést követően többször is változott a tulajdonos személye. Gubacsot 1424-ben Luxemburgi Zsigmond feleségének, Borbálának, 1443-ban
pedig I. Ulászló király Rozgonyi János erdélyi vajdának adományozta. A XV. századra Gubacs jelentős és gazdag faluvá fejlődött, köszönhetően a hozzá tartozó, nagyállattartásra
alkalmas, egybefüggő pusztaságnak. Itt játszódott le az 1514-es parasztháború gubacsi csatája. A török uralom 150 éve alatt a terület ismét lakatlan lett. 1653 körül a Rőthy, 1667-től
a Wathay család tulajdona. 1732-től az új birtokos Grassalkovich Antal királyi jogügyigazgató, aki gödöllői uradalmához csatolta a területet. Gubacs pusztán 1816-ban írtak össze először lakosságot: 30 főt.

Gubacs puszta az 1860-as években még buckákkal tarkított homokmező volt, lakossága a 200 főt sem érte el. A XIX. században a Sina család birtokába került, de 1864-ben báró Sina Simon tovább adta egy brüsszeli banknak, melynek londoni székhelyű jogutódja kezdte meg a parcellázást 1868-ban. Az árverésen olyan közéleti személyiségek vásároltak nagyobb földterületeket, mint Kende Kanuth országgyűlési képviselő vagy Török Flóris 48-as
honvédszázados, Pest város rendőr alkapitánya. Az új telektulajdonosok közül többen, mint például Suda János ügyvéd vagy Hitel Márton nagyfuvaros le is telepedtek helyben, kisebb
házhelyekké parcellázták földjeiket és részt vettek a település megalapításában.

1870. június 14-én a központi rész Erzsébet királyné hozzájárulásával felvette az Erzsébetfalva telep elnevezést. Egy évvel később Kossuth engedelmével egy másik területrész a Kossuthfalva nevet kapta. Egyes híradásokból arra következtethetünk, hogy kezdetben egy
főváros környéki nyaralóövezet létrehozására törekedtek. Ez az elképzelés a későbbiekben jelentősen módosult, mivel a szerényebb keresetű társadalmi rétegbe tartozók, főleg munkások vásároltak területeket, hogy olcsóbb lakhatási lehetőséget találjanak a főváros
mellett. Az itt lakók főleg a csepeli Weiss Manfréd gyárban, a ferencvárosi, illetve az idővel Erzsébeten is megjelenő üzemekben dolgoztak. A lakosság száma rohamosan nőtt, s ezt követte a település közigazgatási státuszának változása. Erzsébetfalvát 1897-ben
nagyközséggé nyilvánították, a Tanácsköztársaság pár hónapja alatt a Leninváros nevet viselte. 1924. január 1-jétől Pesterzsébet néven várossá (az 1929-es közigazgatási reform után megyei jogú várossá) vált. Az Erzsébet királyné és a Szent Erzsébet kultusz összefonódásának példájaként 1932-től a helység a Pestszenterzsébet nevet viselte. A második világháború súlyosan érintette a várost, az 1944-es angol-amerikai bombázások számos emberéletet
követeltek és súlyos anyagi károkat okoztak. 1950. január 1-jétől Pesterzsébetet és Soroksárt összevonták Budapest XX. kerületévé. A ’60-as ’70-es években több hullámban városrekonstrukciós munkálatokat hajtottak végre, amelynek következtében a település
korábbi arculata nagymértékben megváltozott, s túlnyomórészt panelházas övezetté vált. A kerület 1990-től rövid időre ismét felvette a Pestszenterzsébet nevet. Egy soroksári népszavazás döntésének megfelelően 1995. január 1-jével Soroksár és Pesterzsébet különvált,
előbbi Budapest XXIII. kerületévé szerveződött.

A 2000-es években Pesterzsébet Önkormányzatának irányítása mellett számos fejlesztés valósult meg: a Pesterzsébeti Jégcsarnok és Uszoda, a felújított Hullám Csónakházak, a Vizes játszótér, a felújított Jódos-sós Gyógy- és Strandfürdő, valamint a Duna-sétány. Kulturális
lehetőségeket a Pesterzsébeti Múzeum, Gaál Imre Galéria és a Rátkay-Átlók Galéria mellett a Csili Művelődési Központ nyújt. A kerület hitélete három új templommal is gyarapodott:
felépült a református Összetartozás templom, a Klapka téri református templom, valamint a Szent György kápolna. Az óvoda- és iskolahálózat kiegészült a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola pesterzsébeti campusával. A kerület központjában található Kosuti a mai napig a helyiek legkedvesebb pihenő és bevásárló utcája.