Szabó József emléke

szerző: Dr. Benyovszky Tóth Anita muzeológus
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: print

Szabó József emléke

A Szabó József telep névadójáról, ahogy a 80. születésnapi köszöntésére írt díszbeszédben hívták: Szabóbátyánkról igen keveset tudunk. 1848-as honvéd, székesfővárosi vámfelügyelő, pesti városházi hivatalnok és a Szabó-tanya elnevezésű hatalmas földterület tulajdonosa, mely Szabótelepként a mai napig Pesterzsébet része és őrzi eredeti tulajdonosának nevét.[1] Halálának 110. évfordulója alkalmából szeretném összefoglalni Szabó József személyéről és a Szabó-telep kialakulásáról folytatott legújabb kutatásaim eredményét.

Ami személyével kapcsolatban eddig biztos volt, az halálának időpontja, hiszen erről röviden beszámolt a helyi és a fővárosi sajtó is.[2] Innen tudjuk, hogy 1911. július 20-án, 81 évesen halt meg Erzsébetfalván a Szabó villában, a Bessenyei u. 21. szám alatt. Kikeresve halotti anyakönyvi kivonatát arról is értesülünk, hogy apja Szabó József, anyja pedig Dinnyés Julianna volt, de a bejelentő nem tudta elhalt házastársa nevét, ami igencsak megnehezíti a kutatást. A hagyományban úgy él, hogy Szabó József 1830 márciusában született, azonban úgy tűnik, hogy ez az adat téves. A kutatás során ugyanis beigazolódott, hogy a Baranya megyei Várdarócon született 1931. március 18-án. Apja több Baranya megyei településen, például Babarcon, Pécsváradon, majd Darócon volt iskolamester és egy siklósi szűcsmester lányát vette feleségül 1793-ban. A gyerekek az apa éppen aktuális állomáshelyén születtek. Gyerekkoráról semmit sem tudunk, ifjú éveiről pedig csak annyit, hogy eredetileg tímárnak tanult, majd honvéd volt az 1848-49-es szabadságharcban. Bátyja, Szabó Antal (Pécsvárad, 1821 – Erzsébetfalva, 1901) szintén 48-as honvéd volt, 80 évesen halt meg a Szabótelepen és a Kossuthfalvai temetőben temették el. Öccsén kívül unokaöccse, Szabó Kálmán is gyászolta, akiről azonban nem tudjuk, hogy Szabó József, vagy egy másik testvérük fia.[3]

Hivatalnoki pályáját 1873 körül kezdte meg a fővárosnál. 1880-ban a IX. kerületben, a Bokréta u. 14. szám alatt, 1898-ban pedig a IX. kerület Üllői út 103. alatt találjuk nevét. A Fővárosi Közlönyben olvashatjuk, hogy 1897-ben nyugdíjazzák, mert ízületi csúz miatt „elaggott” 66 évesként szolgálatképtelen lett.[4] 24 évnyi szolgálat után került tehát nyugállományba a Vásárigazgatóságról, ahol vámfelügyelőként dolgozott. Nyugalomba vonulása után építette meg magának a nagyszabású Szabó-villát és oda is költözött. 1904-től már a VIII. kerület Ludoviceum u. 8/a szám alatti bérház szerepel a nyugalmazott vámfelügyelő neve alatt a fővárosi címjegyzékekben. 1907-ben viszont már megtalálhatóak a hirdetések a fővárosi lapokban, ahol árulja ezt a háromemeletes, 23 lakásos házát, melyből remek kilátás nyílik az Orczy kertre.[5]

A Szabó-telep története ott kezdődött, hogy Gubacs-puszta 1868-as parcellázásakor Szabó József vásárolt 104 holdnyi területét a belga banktól 12.000 Forintért. Sokkal később, 1895-ben felkeresték a fővárosból, hogy megvennék tőle a Szabó-tanyát, de a hagyomány szerint nem igazán akarta eladni. Ekkor még csak egy kis domb állt rajta akácerdővel, tavacskával, nádassal, aminek nyugalmához nagyon ragaszkodott. 1896-ban azonban mégis meggyőzték, hiszen nemes cél vezérelte a vevőket. Tárgyalni kezdett tehát egy fővárosi általános munkásház építő egyesülettel, melynek célja volt, hogy a munkásosztály a nagy lakbérfizetéstől megszabaduljon. Ez az egyesület nem tudott megegyezni a megvásárlandó telek helyéről, így kiváltak belőle azok, akik a Szabó-tanyán képzelték el a munkástelepet. A területet így egy Halik Manó erzsébetfalvai vállalkozó és Szcepanovszky Zsigmond fővárosi vendéglős által vezetett konzorcium vette meg 120.000 Forintért, akik felparcellázták 522 telekre, amiket aztán fél év alatt eladtak.[6] A telkek vételárát három év alatt kellett törleszteni a vevőknek heti vagy havi járulék formájában kamat nélkül. A bizottságot ekkor már Kossuthfalvi Egyesült Házépítőknek hívták és a Soroksári út 16. szám alatt volt az irodájuk. 1900-ra ígérték a családi házak felépítését.[7] 1898-ban Halik vette át az egész konzorciumot, de az építkezések még nem kezdődtek el.[8] Az adásvétellel kapcsolatos 1898-as szerződések Halik, Szcepanovszky és Szabó József között megtalálhatóak a Budapest Főváros Leváltárában.

A Szabó József Telep Egyesületbe tömörült lakosok azonban csakhamar elégedetlenkedni kezdtek.  1903-tól már Halik visszaéléseiről kezdetek cikkezni a helyi lapok. Az „Úgy éljen a Halik!” egy közmondása volt már a helyieknek, ha valaki a másik szavában kételkedett, ugyanis a telepegyesület tagjai állandóan hadakoztak Halik Manóval. Azzal vádolták, hogy a nevén levő, de a község tulajdonát képező közteret, ami a telekkönyvben is Szabadság térként szerepel, Halik 5800 koronával megterhelte és betábláztatta. Ezen a téren álltak a harangok és egy kereszt. Második vádjuk az volt, hogy Halik a községnek ajándékozott egy iskolatelket, melyet a telepesek már régen kifizettek és a község tulajdona volt 1900 óta. Különösen fájt a helyieknek, hogy képviselőtestületi ülésen köszönték meg Haliknak a kegyes adományt, mely már régen a községé volt a lakosok jóvoltából. A harmadik történet, hogy az iskola céljára letétbe helyezett 2000 koronát is meg akarta kaparintani.[9] A cikkek a község elöljáróságát vádolják nemtörődömséggel, hogy veszni hagyja a saját tulajdonát. A lakosok már korábban szóltak a községházán, hogy töröltessék Halik nevéről és kebelezzék be a Szabadság teret és az iskolatelket, de azok nem csináltak semmit.[10] A Szabó József Telep Egyesület által folytatott 1903-as vagyoni per iratai megtalálhatóak a Budapest Főváros Leváltárában.

1908-ban Szabótelep piactartási jogot kapott a község képviselőtestületétől és ígéretet egy iskolára.[11] A Szabadság tér tulajdonjogának kálváriája azonban még mindig tartott. A pereskedés végeredménye az lett, hogy a község képviselő testülete kérvényezte, hogy a Pestvidéki Törvényszék tehermentesen a község nevére írassa át a közteret. A ráckevei járás főszolgabírója megállapította a területről, hogy az valóban köztér, ezt a vármegye alispánja másodfokon jóváhagyta, de ezt Halik és Rátsch Sándor, a hitelezője megfellebbezték. A belügyminiszter megsemmisítette a határozatokat és utasította a községet a Halik Manóval szembeni perre.[12] 1909-ben a Szabó-telepi utcák még mindig rendezetlenek és járhatatlanok. A lakók követelték, hogy a magas adók befizetése után a község hozza rendbe az utcákat ezen a telepen is.[13]

Szabó József 1911-ben tehát meghalt, de élete folyamán a telepet mindig bőkezűen támogatta. Díszelnöke volt a Szabó József Telep Egyesületnek, a telepi polgári körnek, létesítője a telepi tűzoltó szertárnak, melynek telket is adományozott. Erős függetlenségi érzelmű polgár volt. A református egyház tanácsosa. Telke halálakor a Bessenyei, Pázmán és Nagykőrösi út által közrefogott terület volt, amelyen ekkor csak a Szabó villa állt. Mindig vidám és megnyerően nyájas modorú emberként emlékeztek rá, általános tisztelet és szeretet vette körül. Halálát annyira előre megérezte, hogy két nappal korábban kocsin behozatta magát a telepről a községbe, megvette a sírhelyét, kriptát rendelt, és a Schrőder cégnél intézkedett a temetéséről. 15.000 Koronát hagyott közcélokra. A Dinnyés-család gyászolta. Síremléke a pesterzsébeti temetőben áll. Halálakor Szabó-telepen még mindig nem épült meg az iskola.

A Szabó villa halála után Dinnyés Károly gondnokságába került, aki valószínűleg családtag volt. Nem tudni, kié volt a ház az elkövetkező időszakban, de néhány hirdetés arra utal, hogy bérelhető szobák lehettek benne, például 1923-ban a Pesti Hírlapban Kabainé erről a címről kínálja örökbefogadásra 9 hónapos kislányát. 1929-ben árverésen adott túl a 384 négyszögöl telken álló 16 szobás 2 emeletes villán akkori tulajdonosa 30.000 pengő kikiáltási áron.[14] 1930-ban a református Bethánia-egylet létesített itt Otthonmisszió néven munkanélkülieknek, öngyilkosjelölteknek, szabaduló raboknak átmeneti szállást, ahol étkezést és munkába álláshoz segítséget kaptak, mely azonban 1931-ben már meg is szűnt.[15] 1931-ben egy Deutsch nevű ember más helyi bérházaival együtt ettől az épülettől is szabadulni akart a Pesti Hírlapban. Nagyon valószínű, hogy ekkor már nem lehetett jó állapotban.

Az épületről fotó, tervrajz nem maradt fenn, állítólag 1936-ban talajlazulás miatt le lett bontva. Helyén ma családi házak állnak. Bár a villa már a múlté, Szabó József neve annál inkább élő. A Pesterzsébeti Múzeum őrzi a Szabó Józsefről készült késői fotográfia eredeti példányát, egy olaj-portrét, illetve a 80. születésnapjára készített könyvecskét. A Szabó József telepről és a Telep Egyesületről számos emlék található gyűjteményünkben.

[1] Ld. Szabó József 80. évfordulója emlékéül, Jedlovszky István, Budapest, 1910. és Erzsébetfalvai Közlöny, 1910. ápr., 3. o.

[2] Ld. Erzsébetfalvai Közlöny, 1911. júl. 23., 3. o. és Erzsébetfalva és környéke, 1911. júl. 27., 2. o.

[3] Erzsébetfalvai Közlöny, 1901. júl. 28., 3. o.

[4] Fővárosi Közlöny, 1897. jún. 29., 8. o.

[5] Budapesti Hírlap, 1907. aug. 15., 30. o.

[6] Erzsébetfalvai Közlöny, 1897. jún. 13., 3. o.

[7] Erzsébetfalvai Közlöny, 1896. nov. 29., 4. o. és 1897. febr. 21., 3. o.

[8] Erzsébetfalvai Közlöny, 1898. aug. 7., 2. o.

[9] Úgy éljen a Halik, Erzsébetfalvai Közlöny, 1903. júl. 5., 3. o.

[10] A Csáki szalmája, Erzsébetfalvai Közlöny, 1903. júl. 12. 2. o.

[11] Budapest környéke, 1908. máj. 3., 4. o. és Erzsébetfalvai Közlöny, 1908. júl. 5. 3. o.

[12] A leves többe kerül, mint a hús, Erzsébetfalvai Közlöny, 1908. szept. 20. 2. o.

[13] Erzsébetfalvai Közlöny, 1909. szept. 5. 2. o.

[14] Pesti Hírlap, 1929. aug. 1. 20. o.

[15] Ld. pl. Ifjú Erdély, 1930/31. sz., 218. o.