Varga László pesterzsébeti grafikusművész emlékére

Share on facebook
Share on email
Share on print

Feledy Balázs a művész 90. születésnapja alkalmából írt tanulmányával idézzük meg a művész alkotói hagyatékát.

 Varga László művészetéről, 90. születésnapja alkalmából….

Varga László grafikusművészről 2017-ben jelent meg egy fontos kiadvány, amely köszöntötte az idős alkotót, írásokat tett közzé művészetéről, s emlékezést tett lehetővé Franz Kafkára, Varga László rajzi látomásaival. Továbbá válogatást láthattunk Varga László széles ívű grafikai munkásságából, amely természetszerűen tervezőgrafikai jellegű is, hiszen hivatása gyakorlásának fő súlypontja az alkalmazott grafika, tervező grafika volt, de életműve sajátossága, hogy ezzel együtt képgrafikai munkássága is jelentős, s különböző object karakterű munkáit sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Különös, hogy ezt kell leírnunk, márpedig indokolt: munkásságával Kafkára, az íróra hívja fel figyelmünket a grafikusművész, s egyben jelzi saját, erőteljes jelenlétét is a kortárs magyar grafikában. Mert úgy tűnik Kafkára is immár rá kell irányítani a figyelmet, mert mintha nem beszélnénk róla annyit, mint korábban, s ami – természetszerűleg – fontosabb és elgondolkoztatóbb: mintha nem olvasnák annyian és annyit, mint korábban, pedig aktualitása nemhogy csökkenne, hanem nő, bizonyítva egyetemes jelentőségét.

S hogy erre Varga László figyelmeztet minket, az külön izgalmas játéka a sorsnak, hiszen a rajzoló most töltötte be 90. életévét, s hatvanöt éve szerzett diplomát a Műegyetem építész-karán. Nem nyílegyenes tehát ez a pálya a képzőművészet felé (legalábbis az indulást tekintve), de végül is tudatosan alakított, mely hamar mutatta opusait e művészeti ágban. S művészi eredményeit, hozadékát tekintve a művész immár igen sokoldalú oeuvre birtokosa. Tevékenykedett az alkalmazott grafika, a reklámgrafika, a tervező grafika terén, készített illusztrációkat, képgrafikákat, s ismerősek különös „határesetei”, amikor például egy-egy mű plakátként áll előttünk, valójában azonban egy festményszerű képgrafika néz velünk szembe. S Varga László készített tollrajzokat és kollázsokat éppúgy, mint litográfiákat és akvarelleket, nem is beszélve a sűrűn alkalmazott vegyes technikákról. A manualitás és kreativitás ilyetén sajátos kibontakozásához persze kellettek a szellemi eredők, az intellektus szerteágazó figyelme.

Varga László számára ezért is volt fontos, hogy olyan legendás tanárai voltak, mint Bardon Alfréd, vagy Weichinger Károly, hogy olyan inspiráló közegbe kerülhetett fiatal pályakezdőként, ahol Szabó Lajos és Kotányi Attila filozófiája, etikája és esztétikája volt meghatározó, ahol kapcsolatba lehetett kerülni Rozsda Endrével éppúgy, mint Bartha Lajossal, később Erdély Miklóssal. Mindez hosszú évtizedek elmúltával most is még azért fontos, mert Varga László intellektusa e hatásokat bontakoztatta ki magából, s lett az ő művészete is mindig erős gondolatiságú, melyben egy értelmiségi szembesül kora szorongató létproblémáival. Művészete folyamatosan figyelt mitológiai témákra, érzékenyen reagált kortárs művészeti jelenségekre, művekre Jack Kerouac-tól Ingmar Bergman-ig, de témái közé éppúgy belefért a cirkusz világa, a bohócság összetett szimbolikája, mint a mese-illusztráció játékossága. Ikonográfiájára jellemző, hogy sok kultúra hatását építette be jelrendszerébe, mely szintén utal elmélyült, figyelő és sokágú érdeklődésére és mutatja, hogy világjárásai során is mindig nem csak nyitott szemmel járt, s nagyon is figyelt.  

Évtizedekkel ezelőtt feleségével, – akiről nyugodtan állíthatjuk: élete leghűbb párja volt – nagy európai utazásokat tettek, s ezek hatása folyamatosan szintén érezhető művészetében. Vizuális világára jellemzőek az ironikus vagy épp szürreális elemek, de néha az érzelmesebb megközelítést sem tartja magától távolinak. Ami külön, szinte csak rá jellemző, az sajátos írásképe vagy képírása, vagyis ahogy különböző pszeudo vagy annak tűnő betű folyammal fejezi ki feszültségeit, aggodalmait.

És persze Franz Kafka. Ritka a XX. századi magyar képzőművészetben az olyan képzőművész, aki ilyen hosszú időn keresztül és ilyen módszeres elmélyültséggel foglalkozott volna Kafkával, mint ő. Munkáin érezni, hogy Kafka novellái, regényei a művész kedvenc olvasmányai, melyeket aztán mindig nagy empátiával, azonosuló készséggel ír át képpé. A „Per” című litográfia-montázsa újra és újra megszorongatja a nézőt. Kiismerhetetlen, írásos peranyag talán a művet keretező, zaklatott képmező, s belül az ordító stempli borzongató. Varga László felidézteti velünk a mű első mondatit: „Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat nem tett, egy reggel letartóztatták.”

Kísérteties, hogy a mű első részleteit 1914-ben vetette papírra az akkor mindössze 31 éves író, s ugyanakkor, csak önmagában ez a mondat mi mindent megsejtet előre, a nem sokkal későbbi kommunista-fasiszta rémségekből. A stempli, a bélyegző megjelenik másutt is, például „Az Ítélet”- hez készített munkáján, a színes litográfia drámai erővel eleveníti fel az írást. Varga „Kastély”-a pedig olyan lidérces labirintus (már az épület előtti terület utal erre), mely egyedivé teszi a művész megközelítését. A „Levél apának” című lapja a jellemzően merengő, meditáló és közismert Kafka portréból alakít drámai töredezettségű grafikai művet.

Varga László Kafkát nem illusztrálja, hanem ezt a szorongató és elidegenedett, magányosságra utalt világot atmoszférájában képes megidézni, sosem naturalisztikusan. A művész korábban rendezett kiállításokat ”Kafka százada” címmel, már az ezredforduló után, ám valószínűleg arra utal, hogy Kafka igazán a XX. század írója.

Nos persze ezzel egyetértve: a művész épp munkáival is sugalmazza nekünk, hogy Kafka nem avul, Kafka bizony a XXI. század írója is. Fontos bizonyára ”A császár üzenete”, tudjuk is, hogy van üzenet, csak éppen nem jut el sehova és nem tudjuk, hogy mit üzen. Ez is üzenet a mának…  Varga László ezt a talányos szituációt szintén enigmatikus jelekkel tárja elénk nagyméretű lapján.

Varga László rajzai, vizuális felfogása nagyon megtalálja kibontakozását Franz Kafka írásainál. Munkáinak van egy sajátos archaizáló atmoszférája, hatása, mintha visszarepülnénk velük abba a XX. század első éveiben egzisztáló, még a monarchiából gyökerező cseh-prágai-zsidó-kispolgári világba, környezetbe, melyből aztán ez az univerzális és totális jelentőségű irodalmi teljesítmény kinőtt. Ez is a képzőművészet funkciója. S az is, hogy ráirányítsa figyelmünket arra, amivel hajlamosak vagyunk nem foglalkozni, amit oly feledékenyen, a hétköznapok robotjai közben oly könnyedén félre tolunk, netán elfelejtjük.

Varga László egészen sajátos és különös módon, bizarr látványossággal és elevenséggel, technikai változatossággal, személyes grafikai nyelven tudott és tud kedvet csinálni Kafkához. Ilyen hatást persze csak az képes elérni, aki nagyon átérzi, érti és hiszi az adott életművet, rá tud hangolódni minden rezdülésére, s ezt látvánnyá is képes alakítani. Varga László pedig ezt tette. Hommage’a Kafka. Varga Lászlónak sikerült.  Amikor újra számba vehetjük nagy elmélyülésről tanúskodó Kafka-munkáit, s egész életművének szellemi és vizuális kisugárzását, egyben köszöntjük is őt. Jeles és egyedi életmű jött létre.

2020.április 5.                                                                                       Feledy Balázs