Vendéglátás Pesterzsébeten 1945-ig

szerző: Skaper Brigitta muzeológus
Share on facebook
Share on email
Share on print

Az erzsébeti vendéglátás kezdete a gubacsi határcsárda megnyitásával a XVII. század végére esik, ám iparrá válása a XIX. század második felére tehető. Ki kell emelnünk az ún. ’48-as vendéglőt – teljes nevén Vendéglő a ’48-as Magyarhoz -, hiszen itt koccintottak Kossuthfalva létrejöttére.

Egy újságíró 1898 októberében már 60-70 csárdát számolt össze, de hirdetések sora jelezte az erzsébeti kávéházak megjelenését is (pl: Otthon, Ipar); 1907-ben mintegy fél tucat működött. Az I. világháború ellátási problémákat és jegyrendszert hozott, majd a Tanácsköztársaság intézkedései és a szesztilalom nehezítette a helyzetet.

Vegyes érzelmeket váltott ki, amikor 1920 – ban a vendéglőipart is a képesítés igazolásához kötött mesterségekhez sorolták. 1931 szeptemberében nyílt meg az első söntés Pesterzsébeten a Kossuth Lajos utcában, a volt Kéményseprő helyén. Az 1930-as évek a borcsempészek elleni küzdelem jegyében teltek el, 1940-től kezdve pedig ismét világháborús intézkedések sora következett.